A mélykúti szivattyú a nyomásszivattyúk számos típusának egyike. Nagyon nagy mélységből történő vízszivattyúzásra használják. Csavaros vagy monoblokkos kialakítású, és örvényszivattyúként működik. Víz alatti működésre tervezték, és széles körben alkalmazható az iparban és a háztartásokban. A mélykúti szivattyú többek között nélkülözhetetlen a mélyfúrású kutakból történő vízkitermeléshez. Nézzük meg, milyen paraméterekre érdemes figyelni a megfelelő mélykúti szivattyú kiválasztásakor.
Energiahatékonyság és megbízható működés
A megfelelő mélykúti szivattyúnak mindenekelőtt hatékonynak és megbízhatónak kell lennie. A nagy teljesítménynek energiatakarékossággal és minden körülmények között megbízható működéssel kell párosulnia. A mélykúti szivattyú üzemeltetési költségei nem lehetnek túl magasak. A mélykúti szivattyúnak alacsony energiaigényűnek kell lennie. A legmagasabb hatásfokú tartományban kell üzemeltetni. A mélykúti szivattyú akkor lesz energiatakarékos, ha megfelelően választják ki a kút típusához, a fúrás átmérőjéhez és mélységéhez, a víztükör mélységéhez, az épület magasságához, a vízigényhez, valamint a kút és az épület közötti távolsághoz. A szivattyú hatékonysága szempontjából a motor teljesítménye is nagy jelentőséggel bír, amely általában 500 W és 1500 W között van. Fontos továbbá a hőmérsékleti paraméter, vagyis a folyadék megengedett hőmérséklete.
A szivattyú Q teljesítménye és a H emelőmagasság
A szivattyú teljesítményparaméterének meghatározása az üzemi pont kijelölését jelenti. A szivattyú teljesítményét dm3/s-ban vagy m3/h-ban adják meg, vagyis azt mutatja, hogy adott időegység alatt mekkora folyadékmennyiség szivattyúzható át. Egyszerűbben fogalmazva: a szivattyú teljesítménye az a térfogatáram, amely a vízigény fedezéséhez szükséges. A szivattyú teljesítményének egyrészt meg kell felelnie az ellátott létesítmény üzemeltetési igényeinek, másrészt igazodnia kell a kút teljesítményéhez és az áramlási ellenállásokhoz. A szivattyú teljesítményének mindig kisebbnek kell lennie a kút teljesítményénél.
A folyadék emelőmagasságát folyadékoszlop-méterben adják meg, és azt a nyomást határozza meg, amelyet a szivattyúnak létre kell hoznia, körülbelül 20%-os vonali és helyi veszteségeket is figyelembe véve. A geometriai emelőmagasság a folyadék legmagasabban elhelyezkedő fogyasztási helye és a víztükör közötti különbség. A legjobb, ha megmérjük a víztükör és az épület vízcsatlakozása közötti távolságot, majd a csatlakozástól a legmagasabban található fogyasztási pontig terjedő távolságot. A két értéket össze kell adni, majd hozzá kell adni a geometriai emelőmagasság 20%-át, valamint további 20 métert, hogy biztosított legyen a csapnál szükséges megfelelő nyomásérték.
