Minden meghibásodás megzavarja a rendszer megfelelő működését, és költségekkel jár a szükséges alkatrészek beszerzése és a javítás elvégzése miatt. A legtöbb esetben a hiba természetesen véletlenül következik be. Számos veszélyforrás azonban megfelelő odafigyeléssel és tervezéssel elkerülhető. W A vízellátó rendszerek és mindenféle vízrendszer esetében az egyik alapvető veszélyforrás az úgynevezett hidraulikus ütés előfordulása. A kutatások szerint ez a jelenség felelős a biztonsági berendezésekkel fel nem szerelt vízellátó hálózati vezetékeken fellépő összes meghibásodás csaknem 80%-áért. De mi is az a hidraulikus ütés? Mi okozza? És mit tehetünk a megelőzése érdekében? Cikkünkben ezekre és más kérdésekre is választ adunk.
Vízütés - a jelenség elméleti alapjai
A hidraulikus ütés a csővezetékben áramló folyadék áramlási sebességének nem tervezett, gyors és rövid idő alatt bekövetkező kényszerű változása által okozott hirtelen nyomásnövekedést jelenti. A jelenség elnevezése a folyamat során hallható jellegzetes hangból ered, amely kalapácsütésre emlékeztet. A szakszerű meghatározás szerint a hidraulikus ütést „a csővezetékben mozgó folyadéktömeg tehetetlensége okozza, amelynek áramlási sebessége hirtelen megváltozik”. Ráadásul „az áramló folyadék sebességének és térfogatáramának hirtelen változása helyi változást idéz elő a keresztmetszet teljes energiáján belüli kinetikus és potenciális energia arányában, ami az áramlás nyomásának növekedésében vagy csökkenésében nyilvánul meg. W Ha az áramlás sebessége nagyon gyorsan lelassul, a kinetikus energia hirtelen csökken, ami a potenciális energia növekedését okozza, ez pedig jelentős nyomásnövekedésben nyilvánul meg.”
A jelenség jellegétől függően pozitív hidraulikus ütésről (nyomásnövekedés) vagy negatív hidraulikus ütésről (hirtelen nyomáscsökkenés) beszélhetünk. A hidraulikus ütés típusától függetlenül számos problémát okozhat, többek között:
- a csővezeték tönkremenetele,
- a szivattyú meghibásodása,
- a motor meghibásodása,
- a visszacsapó szelepek meghibásodása,
- a folyó víz áramlásának megszakadása.
Mik a probléma okai?
Mi okozza a negatív jelenséget, amelyet vízütésnek nevezünk? Számos oka lehet, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy két fő tényezőről van szó:
- olyan helyzet, amikor a szivattyútól induló csövön lévő visszacsapó szelepet a vízfelszín szintje fölött kilenc méternél magasabban szerelik fel,
- olyan helyzet, amikor a szivattyútól induló csővezetékre szerelt visszacsapó szelep nem zár tömören, míg a fölötte elhelyezkedő következő visszacsapó szelep tömör marad.
További okok, amelyek problémákhoz vezethetnek:
- meghibásodások, például csőtörés, a szivattyú hirtelen elakadása, a tolózár orsójának elcsavarodása vagy menetének leszakadása, illetve a deformációnak kitett elemek rezgése,
- a kavitáció jelensége, amelyet a víz túl nagy áramlási sebessége, a nyomásmagasság és az adott hőmérsékleten mért folyadékgőz-nyomás közötti nagy különbség, a tolózár elzárása vagy a hálózati pont nagy magasságban való elhelyezkedése okoz,
- véletlen események, például hirtelen áramszünet, az áramlás kezdeti feltételeinek megváltozása, a csomóponti elfolyások megváltozása, a kezdeti vagy közbenső hálózati tározók vízszintjének változása,
- a rendszer nem megfelelő üzemeltetése, például az adott csővezetéket tápláló összes szivattyú hirtelen leállítása, a tolózárak helytelen nyitása vagy zárása, valamint a nem megfelelő karbantartás és javítás,
- a szivattyúk egyenetlen működésével vagy az úszószelepek működésével összefüggő rezgések.
A probléma oka lehet azonban más is: például nem megfelelő megoldások alkalmazása, mint amikor egy régi cső belsejébe kisebb átmérőjű új csövet vezetnek (ennek következtében megnő a folyadék áramlási sebessége). Érdemes szem előtt tartani, hogy minden módosítás előre nem tervezett károsodáshoz vezethet, ezért az új megoldásokat az elemzett rendszer jellemzői alapján kell kiválasztani.
Hogyan előzhető meg?
Fontos, hogy a vízütés és az azzal járó problémák megelőzhetők. Néhány módszer:
- a megfelelő keresztmetszetek és védőberendezések kiválasztása, a megfelelő szelepek és tolózárak kiválasztása, valamint a rezonancia jelenségének megelőzése,
- a vízütés jelenségének kiküszöbölésére irányuló próbálkozás a rendszer kialakításának közvetlen megváltoztatásával, beleértve a nyomvonal, a csőhosszak, az átmérők, a csővezetékek anyagának, a csatlakozásoknak vagy a megkerülő vezetékeknek a módosítását,
- különböző berendezések és mechanizmusok beépítése, amelyek révén a folyadékot kivezetik a csővezetékből, vagy a rendszeren kívüli térben tartják vissza; ilyen például a víz-levegő tartály, a kifolyóágra szerelt differenciális fojtóelemmel ellátott víz-levegő tartály, a légbeszívó szelep vagy a biztonsági szelep használata.






